Osztrák hétvége

Nehezen indult a hétvégém. Úgy terveztem, hogy ötkor kelek, hogy nyolcra Bruckban lehessek, az idei  Gokart OB utolsó helyszínén. Arra már nem emlékszem, hogy csörgött-e egyáltalán az óra, tény, hogy nyolckor arra ébredtem, hogy meglepően világos van ...

 

 

11 körül értem a Speedworld versenypályára, ahol már javában zajlottak a futamok. A közös osztrák-magyar pár kategóriában „drámai” eredményeket hoztak. Négy versenyző ment ki Ausztriába a Super World Formula mezőnyből. Az utolfó futam előtt élen álló Tuzson Attilának csak végig kellett volna mennie a futamon, hogy megszerezze a harmadik bajnoki címét, ám a hatodik körben elszakadt a lánca és kiesett. Laborczfy Dénes nyerte a bajnokságot.

 

Attramini, Baló és Laborczfy

 

Negyed kilenckor értek véget a díjkiosztók (verseny és Duna Kupa), akkor indultam Salzburg felé. Szakadt az eső, egyre fáradtabbnak éreztem magam, ezért fél tizenegy körül úgy döntöttem, hogy alszom egy órát. Hatkor ébredtem fel.

 

Fél nyolckor gurultam be a Salzburgring parkolójába. Vizes volt minden, a bicikli összeszerelésének nem volt értelme, így viszont elég sokat kellett gyalogolni. 

A formula autók második időmérő edzésére hátramentem a pálya végéhez, ahol két tehén legelészett, fülük botját sem mozdítva, amikor elhúz mellettük egy csendesnek nem mondható Formula 3-as versenyautó. A szerviz utat villanypásztor védi, a versenypályát pedig a szalagkorlát. Többre nincs is szükség, a tehén szerencsére nem az a kerítésen átugrálós fajta állat.



A vizes szervizúton egy csiga araszol...

 

Még vizes pályán rajtolt el a Suzuki Kupa utolsó futama. A rajtot követően ketten összeakadtak, majd hárman beléjük rohantak. Piros zászló, takarítás, majd öt autóval megfogyatkozva új rajt. Négy kört mentek majd újabb ütközés, újabb három autó rommá törve. Szerencsére senki nem sérült meg, de az autók siralmasan néznek ki. A teljes mezőnyből két autó, az első sorból induló Szabolcs Róberté és Elekfy Witoldé úszta meg karcolás nélkül a záró futamot. Lesz munkájuk a szerelőknek a következő hetekben.


Tőzsér, Ficza, Bús, Major és Bárkovics autói voltak az első áldozatok.


Ha azt mondják, terepralin indult, elhiszem.

 

Mivel első alkalommal voltam a környéken, úgy döntöttem maradok még egy napot. Nem bántam meg. Miután lezuhanyoztam, és átöltöztem, egy esti sétára indultam Salzburg óvárosába. A szűk, macskaköves sikátorokat járva az érzésem volt, hogy akár Olaszországban is lehetnék. A város fölé magasodó Hochensalzburg vár lenyűgöző, mint ahogy azok a város közepén itt-ott kinövő hegyek is. Az esti kivilágítás sejtelmessé teszi a néhol teljesen függőleges sziklafalakat. Az un. belső hegyek nagy része beépítetlen, zöld terület, viszont nem teljesen kihasználatlanul állnak ott, hiszen a Siegmundstor alagútnál egy földalatti parkolóházat (barlangot) alakítottak ki benne. 

 
Vasárnap este lévén az emberek lassan elfogytak az utcákról, tizenegy után hazafelé tartva már csak pár emberrel találkoztam. 

Hétfő délelőttre is városnézés, fotózás volt betervezve. Bár eredetileg gyalog terveztem, a reggelinél eszembe jutott a biciklim, amelyet nem tudtam használni a Salzburgringen. Mivel odakint ragyogó napsütés és majdnem húsz fok volt, összeszereltem a kerékpárt és újra nyakamba vettem a várost.

Hochensalzburg

 

 

 

Bár terveztem, hogy felmegyek a várba, ez végül meghiúsult. Egy egyenruhás urat megkérdeztem, hogy fel tudok-e menni biciklivel? „Nem, sajnálom” - érkezett az válasz. Nem baj – gondoltam -, majd lezárom valahol és felsétálok. Mivel a Mirabellnél is le kellett tennem a biciklit, sajnos rá kellett jönnöm, hogy lakat kulcsa az autóban maradt. A park bejárata mellett találtam egy kerékpár tárolót, ahol 5-10 bicikli egy hosszú bowdennel összekötve egy ponyva alatt pihent. A szélén volt még hely, úgy hogy én is beállítottam a bringámat a ponyva alá és reménykedtem, hogy nem kíváncsiak az emberek arra, hogy minden bicikli le van-e zárvat. 


Menedék a biciklimnek.

 

Egy óra körül értem vissza az autóhoz. Még hátra volt egy hely, amit már Budapestről kinéztem. Fel kellett mennem a Gaisbergre. A hegy 1288 méter magas, majdnem 900 méterrel magasodik a város felé, úgy, hogy csúcsa légvonalban öt kilométerre sincs a városközponttól.
 

 

Kilátás kelet felé

Az oda vezető út festői. Több helyén is megálltam, hogy készítsek pár fotót a Daciáról, amelyre nemrég került fel az AUTOKART design. 

 

A tetőről a kilátás csodálatos. Északra a síkság, nyugatra a város, délre és keletre az Alpok. Bár a Salzburg környékén szikrázó napsütés volt, a hegyekben eshetett, mert délre csak a felhőkbe burkolózott körvonalak látszottak. A szép időt több siklóernyős is kihasználta, ahogy az alábbi kis videón is látható:

 

 

1170 kilométer út, 77 liter benzin, 6,5 Mbyte fotó az ausztriai hétvége mérlege. A verseny fotók hamarosan a gyorsasagi.hu és gokartmagazin.hu oldalakon...